"Ez a lélek volt összeomlott világunk fölött a magyar géniusz egyik szövétneke" - így búcsúzott a 8 órai újság (1926. október 6.) Jászai Maritól. Aki ma él, csak hírből (és legfeljebb két némafilmből) ismerheti a nagyságát. De pálykezdő korában még hírből sem ismerhette senki. Nem voltak hozzá nagyon kegyesek a kritikusok. Később pedig már nem férhetett hozzá kritika. Szent nemzeti ereklye lett belőle, mire túlélte korát.

Mennyi minden volt, miközben semmi sem volt! A hiánygazdaság csak a hiányből termelt eleget meg abból, ami senkinek sem kellett. De: "a semmi legnagyobb kincs!" Énekelte Porgy (Radnay György) az Erkel Színházban, ameddig énekelhette. Nem sokáig.

Egyszerre gyászolta az ország nagy piktorát és nagy önmagát. Szinyei Merse Pál az országcsonkítás véglegesítése előtt négy hónappal halt meg 1920. február 2-án ősei - Magyarországból éppen akkor kiszakított - felvidéki birtokán. Trianon árnyékában a nagy és szenvedélyes nekrológok a magyar földet gyászolták festője személyében. E nekrológok íróinak többségét azután kivetették a nemzetből. 

Akár újságíróként, vagy kommunikációs szakemberként, és természetesen bloggerként is az írás során a témakutatás izgalmát szeretem a legjobban. Azt a folyamatot, amikor egy ötletről, egy tárgyról, egy épületről, egy valaha élt személyről mindent kiderítek, vagy többet megtudok, mint bárki más. A folyamat végén pedig megszületik bennem egy sztori, ami annak az adott témának a saját története. Így lesz egy több ezres adattengerből olvasmányos cikk, blogposzt vagy sajtóanyag.

Az új családot alapító túlélők gyermekei is gyermeket neveltek már, amikor világszerte elterjedt az a szokás, hogy a vészkorszak iparosított tömegmészárlását annak a szónak a görög fordításával nevezik meg, amely a héber Bibliában a teljesen elégő áldozatot jelenti. A gyermekek gyermekei is gyermekeket neveltek már, mire a holokausztnak 2005-ben emléknapja lett. Január 27. Auschwitz felszabadulásának napja.

Nagy volt a hó és a munkaerőhiány. A vándormadár volt az új kínálat a gyűlöletkeresletre  Az ország még a decemberi marseille-i katasztrófa sokkhatása alatt állt. A csehszlovákok jöttek és kivertek bennünket a foci világbajnokságról. Bors Mátéval és Kloss kapitánnyal teltek a tévé előtt az esték. Mezei Mária eljátszotta utolsó színpadi szerepét.

"A hatvanas években nyár felé tetőzött az ifjúsági probléma." Továbbá: "A hatvanas években, fellazult tételben fogalmazódott meg a világ." Továbbá: "Táguló gyűrűkben konszolidációt hullámzott a szép Balaton." (Cseh Tamás-Bereményi Géza: A hatvanas évek). Az ifjúsági probléma, a fellazulás, a konszolidációban táguló gyűrűk - ezek hozták be Magyarországra a slágerlistát.

Milyen legyen a nagy keresztény ünnep, hogy ne legyen keresztény? Miként lehetne a karácsonyt megszüntetve megőrizni, megőrizve megszüntetni? Ezt a feladatot kellett megoldani a pártállam évtizedeiben. A karácsonyok sajtója híven tükrözte a pártállam aktuális állapotát.

A lapok minden évben tele voltak azzal, milyen lesz és volt "az idei karácsony". Általában borzalmas, de mégis... Amikor pedig csodásnak mondták - akkor a lapok voltak borzalmasak.

A magyarországi vasúti közlekedés egyik legnagyobb katasztrófáját okozta egy hibásan beállított váltó 25 évvel ezelőtt. Ez a váltó sokkal több embert ölt meg, mint a biatorbágyi vonatrobbantó, Matuska Szilveszter. A 31 ember haláláért első rendűen felelős fiatalember még ma sincs ötven éves. Az áldozatok fele 21 év alatti fiatal (túlnyomórészt diák) volt. Mostanában járnának a mai emberélet útjának felén.