"Nem emlékszünk rá, hogy a magyar irodalomban még egy ilyen szerencsés találat lett volna. Talán csak Gárdonyi Géza Göre Gábor-ja és Kátsa cigány-a vetekedett népszerűségben Hacsekkel és Sajóval, ezzel a két édesen hülye és hülyén bölcs pesti alakkal./.../ Hacsek és Sajó valósággal élő alakokká váltak a köztudatban. /.../ Meghódították ezt a saját mizériáin szívesen mosolygó várost és utána az egész országot." (Színházi Élet, 1933/2.)

"Jessye Norman éneklése-föllépése maga az atomerő békés fölhasználása." Így írt Tallián Tibor zenetörténész (Muzsika, 1984. augusztus 1.) a szeptember 30-án elhunyt nagy (afro-) amerikai énekesnőről, aki fénykorában elállította a világ lélegzetét.

"Talán színésznőről még soha annyit nem írtak össze, mint Brigitte Bardot-ról... havonta 10—12 millió szóban foglalkoznak vele a nagyvilágban... kétségtelenül a filmtörténet eddigi legerősebb sztármítosza." Ezt írták sikerei csúcsán a fölszabadult szexualitás első számú szimbólumáról. (Magyar Ifjúság, 1963. november 30.)

Egy lány teherbe esett. Úgy védekeztek, hogy a fiú vette be az antibébi tablettát. Egy 14 éves lány azt hitte, teherbe esett. Mert a buszon hozzányomult egy férfi, és eztán nem jött meg a menzesze. Nem tudta, hogy ha még nem menstruál, akkor az "elmaradása" nem a terhesség jele. A szextudatlanság hihetetlen mélységei tárultak fel a szexdoktornak küldött levelek tízezreiben. 

"Sz..... S...r.   Igen, holnap reggel utazik K.... " Tudják, mi ez? Ez a 140 évvel ezelőtt feladott első magyar nyelvű apróhirdetés. Amely egyetlen embernek szólt. Sz..... S...r-on/en/ön kívül senkinek nem kellett tudni, senki másra nem tartozott, ki az a K...., aki utazik, és az miért jó (vagy rossz).

Hajnalban kitört a világháború. De erről Magyarországon még a délutáni lapok sem tudtak. Erdélyben a másnap reggeliek sem. Ki azt írta, jó esély van, ki azt, alig van már esély a béke megőrzésére. Remény és rettegés. Rettenetesen izgalomban volt az ország. A háborús cenzúra bevezetése előtti napon még élesen kiütköztek a politikai nézetkülönbségek. De a legpesszimistábbak sem tudtak elég pesszimisták lenni.

A huligán volt a varázsszó, amellyel az elidegenedett társadalomtól elidegenedett, Nyugatra néző fiatalokat össze lehetett kapcsolni a legsúlyosabb bűncselekményekkel. Az '56-os forradalom után állították ezt a szót a középpontba. Alighanem szovjet ihletésre. A Szovjetunióban tömegeket végeztek ki és küldtek a Gulagra a huliganizmus megfoghatatlan vádjával.

A legnagyobb színházi sikerek részese volt, mégis kölcsönös hűtlenségben élt a színpaddal. Mindent megpróbált, hogy ne függjön ettől a kegyetlen pályától, és mégis a semmibe zuhant, amikor lesodródott róla. Amit ő tudott, csak ő tudta. Sem elődje, sem utóda.

„Egyszerű, tiszta volt, nekem és neki szólt, suhanó röpte volt, kérdezték, válaszolt, meghalt a dal..." Ezzel köszönt be a pesti közönségnek Cseh Tamás 43 évvel az utolsó fellépése és 46 évvel a halála előtt. A dal pedig élt és halt. Halt, ami egyszerű, tiszta volt és válaszolt, élt, ami nem lehetett sem egyszerű, sem tiszta, csak csupa kétség, s nem válaszolt, csak kérdezett. A kor dala volt. A fájdalom, a keserűség, a hiányérzet, a bezártság dala.

"Ilyen új s eredeti mese negyedszázadban egy születik. Mintha a magyar Andersennel találkoztunk volna!" Ezt írta az Újság 1941. december 19-én egy 19 éves lányról, aki tizenkét éves korában publikálta első meséjét és tizennégy évesen első meseregényét.