A Magyar Televíziónak négy legelső bemondója volt. Az igazi elsők akár élhetnének is még, de egyiküknek sem sikerült megöregedni.

Hiába volt a Közel-Keleten "Fekete Szeptember", hiába raboltak el abban a hónapban fél tucat repülőgépet, hiába érte el élete végét Jimi Hendrix, Erich Maria Remarque, Francois Mauriac, Gamel Abdel Nasszer és a karikaturista Pusztai Pállal együtt az ő főműve, a Ludas Matyi dögös és 13 év alatt egy percet sem öregedő üdvöskéje, Jucika, hiába választották Chile elnökévé Salvador Allendét, hiába kezdte meg Nyugat-Németországban a Vörös Hadsereg Frakció a szép hosszú bankrablás-sorozatát, hiába tartóztattak le abszurd vádakkal Magyarországon regnumi atyákat, hiába tanácskozott Budapesten majd félszáz kommunista párt küldöttsége - mindezek helyett most azzal foglalkozunk, milyen reklámokkal, hirdetésekkel éltünk együtt ezen a nyárutón ötven évvel ezelőtt. 

Az utókor emlékezete szerint az Új Írás 1961-1962-es "fridzsiderszocializmus-vitájában" azok csaptak össze, akik a szocializmus nevében üdvözölték, illetve ugyancsak annak nevében kárhoztatták a növekvő jólétet. Az emlékezet torzít. Ráadásul a "fridzsiderszocializmus" fogalma csak a vita zárszavában fordult elő először.

István király akkor volt ezeréves, amikor biztosan nem volt annyi. A Párt akarta, hogy így legyen, mert annak István sem volt szent. Ebben a hónapban érte el az M7-es a Balatont. Ezen az augusztus 20-án indult libegésnek Zugligetben a Libegő. Moszkvában pedig aláírták az Oder-Neisse-határt elismerő szovjet-nyugat-német egyezményt, amely a hidegháború végét jelezte.

A sörellátás éles politikai kérdés volt a szocializmus évtizedeiben. A nép mindig több sört kívánt, mint amennyi adatott. A sörfogyasztás és a sörhiány együtt nőtt nagyra. 

Mennyi minden történt akkor is, amikor nem történt semmi! Július, uborka szezon. A nagy árvíz elvonult, az újjáépítésben pedig nincs dráma, csak meló. Ez a hónap alkalmas rá, hogy érzékeltessük az unalmat az izgalmak alatt és az izgalmat az unalom alatt. Koncz Zsuzsával bólogathattunk a hatalomnak: tudjuk már: nem a zsömle kicsi, hanem a pofánk nagy.   

Arcokat azonosít és teljes képtárat ad róluk (akár magunkról) mostantól az ADT.

"Lassan a huszadik század egyik legveszélyesebb járványává lett." (Természetudományi Közlöny, 1957/3.) "A járvány az elmúlt hetekben legsúlyosabb réme volt az ország társadalmának." (Kis Újság, 1947. augusztus 31.) "Hazánk eddig legsúlyosabb járványa volt." (Orvosi Hetilap, 1957. szeptember 15.) Ezt a járványt nálunk többnyire addig tagadták, míg tagadhatatlanná nem lett.

Ezt a nyolcvan évvel ezelőtt, 1940. június 23-án megszületett gyereket igazán nem volt érdemes világra hozni. Ezt gondolhatta a gyerek életének első tíz évében az anyukáján kívül mindenki. Természet és társadalom gyerekkel mostohábban nem bánhat. Belőle lett a világ egyik legnépszerűbb és legkedvesebb olimpiai bajnoka. 

Éppen ötven évvel ezelőtt lett ötven éves a trianoni békeszerződés. A magyarországi nyilvánosságban ez nem volt, mert nem lehetett téma. De bezzeg az emigrációban! Trianonnal kapcsolatban az értelemnek akkor nemigen volt hangja, a hangnak pedig nemigen volt értelme.