Ezt a nyolcvan évvel ezelőtt, 1940. június 23-án megszületett gyereket igazán nem volt érdemes világra hozni. Ezt gondolhatta a gyerek életének első tíz évében az anyukáján kívül mindenki. Természet és társadalom gyerekkel mostohábban nem bánhat. Belőle lett a világ egyik legnépszerűbb és legkedvesebb olimpiai bajnoka.
Éppen ötven évvel ezelőtt lett ötven éves a trianoni békeszerződés. A magyarországi nyilvánosságban ez nem volt, mert nem lehetett téma. De bezzeg az emigrációban! Trianonnal kapcsolatban az értelemnek akkor nemigen volt hangja, a hangnak pedig nemigen volt értelme.
A 666 mindig is az ördög számának számított, és ez a hiedelem a Bibliából ered. Mivel Isten 7 nap alatt teremtette a világot, és a 6-ik napon az embert, így a 6-os szám az újonnan létrehozott lény tökéletlenségére utal a legfőbb erő tökéletességével szemben. Ráadásul a 6-os a maga hiányával (mivel 1-gyel kevesebb, mint a 7) tökéletlenebb, mint a 7, a teljesség száma.
"Van-e, aki e nevet nem ismeri?" Ma már szinte csak ilyenek vannak. De amikor a Színházi Élet (1922/4.) ezt a kérdést föltette, az még költői volt. Hogy milyen a divatos férfi, ezt Mangold Béla Kolos határozta meg először. De ő aztán alaposan meghatározta. Ő diktálta a férfidivatot. Ez a tehetős uraknak sok kiadást, neki sok bevételt jelentett.
Mostanában papírpelenkázza gyermekét az első papírpelenkás nemzedék. A papírpelenka egykoron a háborús nyomor szimbóluma volt. A papírtalpú cipő rokona. Több évtizedes késéssel vált minálunk uralkodóvá a babapopsik fölött, de nyomban le is bukott, mint környezetpusztító főellenség.
A nagy tragédiák hava volt ez az ötven évvel ezelőtti május. Az évszázad árvize sújtotta a Kárpát-medencét, tízezreket ölt meg a földrengés Dagesztánban és Peruban. Kínhalált halt az önmagát felgyújtó fiatal erdélyi költő. Sok borús, személyes történet torlódott össze abban a régi szép tavaszban.
Nálunk a legnagyobb primadonnának volt a legkisebb hangja. "Kis rongy hangom" - így becézte ő is (Film, Színház, Irodalom, 1944. március 30.). A Fedák. A Zsazsa. Akinek senki nem tudott ellenállni, csak a történelem. De az nagyon. Akiről a legtöbbet beszéltek a 20. század első felében, azt irtották ki teljesen a nyilvánosságból a másodikban. Hatvanöt évvel ezelőtt, 1955. május 5-én halt meg. Egyetlen napilap ötsoros minuszos híre - ennyit ért a halálakor az élete. (Magyar Nemzet, 1955. május 6.)
Hetvenöt évvel ezelőtt, 1945. április 28-án végezték ki a fasiszta diktátort és tizenhét társát. Mussolini tetemét néhány másikkal együtt kiakasztották fejjel lefelé Milánóban, hogy gyalázhassa és köpködhesse őket a nép, melynek igen jelentős része istenítette a ducét két évtizeden át.
Tragikus halált halt a legnagyobb magyar olimpiai bajnok. Felbomlott a Beatles. A küszöb alatt szállt el egy röpülő. Száz éves lett Lenin, huszonöt a "felszabadulás". Leszóltak az űrből: "Houston, we have a problem." A pesti nép pedig minden addiginál mélyebbre süllyedt.
Az emberek mindig kíváncsiak voltak arra, amit a hatalom nem óhajtott az orrukra kötni. Ez a kíváncsiság éltette és igényelte a kávéházi Konrádokat, akik megpróbálták kispekulálni, amit a hatalmasok igyekeztek tudhatatlanná tenni. Akkor volt rájuk a legnagyobb igény, és akkor irányult ellenük a legádázabb hatalmi düh, amikor a legnagyobb volt az életveszély.