Folyik a 8. hivatalos Női Labdarúgó Világbajnokság. Szurkolók százezrei utaztak Franciaországba, hogy a beverekedjék magukat a zsúfolt stadionokba. A legnézettebb tévéműsorok közé emelkedtek a női világbajnoki mérkőzések. Innen érdemes visszatekinteni a női foci tiltásának és tagadásának történetére. Alig fél évszázada a legnagyobb magyar labdarúgók egyike, Albert Flórián számára még egyértelmű volt: "a futball nem női sport" (Ország-Világ, 1967, december 20.). 

Nyolcvan évvel ezelőtt, 1939. június 19-én a labdarúgás sorsát kiváltképp a szívén viselő nemzeti és keresztény kormány megmentette a magyar focit az abban uralkodó nemzetidegen és fajidegen kalmárszellemtől. Napra pontosan egy évvel azután, hogy a magyar labdarúgó válogatott világbajnoki döntőt játszott. Hóman Bálint kultuszminiszter javaslatára a belügyminiszter felfüggesztette az MLSZ önkormányzatát, és kormánybiztost nevezett ki Dr. Gidófalvy Pál személyében.

"Lesújtó és megsemmisítő vereséget szenvedett a pünkösdi választásokon az egész baloldal; a liberalizmus és demokrácia napja végképp leáldozott." Így értékelte az éppen nyolcvan évvel ezelőtt, 1939. május 28-29-én megtartott országgyűlési választások eredményét az Új Magyarság, a Gömbös Gyula által életre segített kormánypárti lap, mely a pár hónappal később kitört világháborúban a legerőteljesebben propagálta a náci birodalom melletti feltétlen kitartást.

Negyven évvel ezelőtt közel ezren búcsúztatták az Óbudai temetőben azt a férfit, aki a saját sírjára ezt a feliratot javasolta: élt 1945-től 1948-ig. A közéletben három évtizeddel korábban temették, mint a temetőben. Halála előtt három évig élt, halála óta négy évtizede él benne a magyar közéletben. A temetésével és az emlékkönyvével kezdődött a demokratikus ellenzék története Magyarországon. 

"Ő volt a kegyes, az irgalmas, az aranyszívű, a krisztusi jóságot gyakorló, a minden földi hívságtól mentes szent asszony, akinek az a küldetése, hogy tündöklő példája utat mutasson az egész földtekén." (Tükör, 1970. október 6.) Százezrek követelték a szentté avatását korai halála után. Irtózatos fölháborodás tört ki Argentínában, amikor kiderült, hogy egy Madonna nevű feslett nőszemély merészeli eljátszani Evita szerepét. 

"Hasznos lenne az is... ha... könyvfesztivált rendeznének, a nagyközönség kiállításokon ismerhetné meg a közelmúlt legsikeresebb külföldi kiadványait. Így azután módjuk nyílna az érdeklődőknek arra, hogy megismerjék az idegen kiadók újdonságait." Ki írta ezt és mikor? Ki vetette föl először, hogy nemzetközi könyvfesztivált rendezzenek Magyarországon? Ezt a büdös életben nem horgászná ki senki a magyar sajtó tengeréből az Arcanum adatbázisa nélkül. Íme:

Április elsejével bővül nemzeti ünnepeink sora. Az erre vonatkozó törvényjavaslatot a mai napon benyújtották az Országgyűlésnek. A miniszterelnökséget vezető miniszter sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy a kormány számos hagyományőrző szervezet és a történelmi egyházak kezdeményezésére visszahelyezi pirosbetűs ünnepeink sorába a történelmi Magyarország hagyományos nemzeti ünnepét, április elsejét.  

Az Egyesült Államokban rendezett első nőnap után egy évvel, a vénasszonyok 1910-es nyarán a II. Internacionálé 8. kongresszusán Koppenhágában elhatározták, hogy nemzetközileg követni fogják a példát, és minden évben, lehetőleg egy napon, (nem rögzítették, melyiken) ahány országban csak lehet, tüntetni fognak a nők a jogaikért s az általános és különös kizsákmányolásuk ellen. Ebből a harcos és politikus, polgárjogi demonstrációból lett az a nőnap, amelyet ma ismerünk: a virágkeresedők ünnepe, a kispolgári pszeudolovagiasság turbékolós napja. 

A hirdetés - hirdeti korát. Százharminc éve - nyolcvan éve, a mai újszülöttek szépapáinak, dédapáinak korából.... Belenéztünk a lapszámokba, melyek e bloggal együtt, február 25-én ünneplik kerek születésnapjukat, s kiböktünk belőlük egy-két hirdetést, apróbbat és nagyobbacskát, melyek szépen (vagy csúnyán) hirdetik korukat.

A homoszexualitás miatt tört volna ki az első világháború? Vannak, akik tényleg ezt gondolják. És nem azért, mert annyira homofóbok. Hanem azért, mert úgy vélik, ha érvényesült volna II. Vilmos császár legközelebbi és legbefolyásosabb barátjának, Philipp von Eulenburg hercegnek a mérséklő hatása, akkor a német császár talán nem ugrott volna bele olyan meggondolatlanul a háborúba. Ám 1907-ben kitört a nagy botrány, egyik per indult a másik után a császári udvarban sürgölődő magasrangú urak szexuális orientációja miatt, és a meleg arisztokratáknak Eulenburggal az élükön távozniuk kellett a császár környezetéből.