Újabban egy különleges, kortárs művészeti fesztivál helyszíneként ismerjük, és néha filmforgatásokhoz is használják az inotai erőmű elhagyott és kiürített területét. Az audiovizuális esemény és a szocialista ipar örökségének találkozása egyszerre felemelő és hátborzongató.

Olga Hepnarovát utolsóként ítélték halálra és végezték ki Csehszlovákiában, miután teherautójával a tömegbe hajtva több ember halálát okozta. Elmondása szerint azért tette, mert nem tudott beilleszkedni az iskolai osztályába, továbbá gyűlölte az embereket, akik megnyomorították a lelkét. A szocialista Csehszlovákia egyik elhíresült, de mára elfeledett bűntényét idézzük most fel.

Sokan kötik fiatal- és gyerekkoruk felejthetetlen nyaralásait a vállalati és szakszervezeti üdülőkhöz. A szocialista idők „legszebb” éveiben a családok olcsó és kényelmes nyári vakációhoz jutottak ezeknek az üdülőknek a segítségével, ám ez mára már nagyrészt megszűnt.

Az iskolákban a diplomatatáskák divatja csak néhány évig hódított, ám annál nagyobb nyomot hagyott az emlékeinkben. A feladatára nagyjából alkalmatlan „dipitáska” nélkül nem is létezett felső tagozatos vagy gimnazista diák a 80-as évek elején. Kiröhögték, aki nem ilyennel járt iskolába. A gyerekeknek kifejezetten kényelmetlen megoldás volt, egyesek szerint a cipelése akár gerincferdülést is okozhatott, az iskolatáskák divatjában nincs is ennél használhatatlanabb darab. De ha már a felnőttek körében ennyire népszerű lett akkoriban, miért ne hordhatták volna a gyerekek is?

Egyáltalán nem volt könnyű hozzájutni, mert a csepeli gyár által készített biciklik nagy része exportra készült. A camping kerékpár a hazai kerékpározás egyik kiemelkedő képviselőjeként vonult be a bicikli-történelembe, legalábbis ami a népszerűségét illeti. Ez nem is meglepő, hiszen bárkinek alkalmas lehetett, az állítható ülés és kormány miatt akár a gyerekek is biztonsággal használhatták.

A hetvenes évek második felétől kezdődő csöves kultúra nem valamiféle külföldi hatás mentén alakult, hanem kifejezetten magyar jelenségként született meg, amely a hazai társadalmi viszonyokra reagált.

Az első Babetta 1972-ben érkezett Magyarországra, méghozzá a baráti Csehszlovákiából. Népszerűsége inkább a szegényes motorkerékpár-kínálatnak volt köszönhető, mintsem a Babetta kiemelkedő tulajdonságainak.

Akik fiatalok voltak a szocializmus második felében, biztosan emlékeznek még a ’70-’80-as évek nagy cipődivatjára, az alföldi papucsra. Fiatalok és „örök” fiatalok „csoszogtak” benne, élvezték a kényelmes lábbelit, amit nem kellett bekötni vagy becsatolni, hanem adott esetben csak lerúgni a lábról, vagy éppen könnyedén belecsusszanni, méghozzá zokniban vagy anélkül. Bár a mezítláb viselendő alföldi papucs is tetemes rajongótáborral rendelkezett, de valójában mindegy volt, mivel viselte a tulajdonosa. Az alföldi papucs sokak kedvence lett.

A szocializmus évei még javában tartottak Magyarországon, amikor 1986. július 27-én fellépett a Queen a Népstadionban. Úgy emlékszünk vissza rá, hogy ez volt az első olyan koncert, ahol a „romló nyugat” zenéje nálunk is megjelenhetett élőben.

A szorgalmas és termelékeny munkavállalókra viccből még ma is sokan azt mondják, hogy „sztahanovista”. A kifejezés egy világrekorder, szovjet bányász nevéből ered, aki az akkori beszámolók szerint több ember termelési kapacitását egymaga képes volt teljesíteni.