Hajnalban kitört a világháború. De erről Magyarországon még a délutáni lapok sem tudtak. Erdélyben a másnap reggeliek sem. Ki azt írta, jó esély van, ki azt, alig van már esély a béke megőrzésére. Remény és rettegés. Rettenetesen izgalomban volt az ország. A háborús cenzúra bevezetése előtti napon még élesen kiütköztek a politikai nézetkülönbségek. De a legpesszimistábbak sem tudtak elég pesszimisták lenni.

A huligán volt a varázsszó, amellyel az elidegenedett társadalomtól elidegenedett, Nyugatra néző fiatalokat össze lehetett kapcsolni a legsúlyosabb bűncselekményekkel. Az '56-os forradalom után állították ezt a szót a középpontba. Alighanem szovjet ihletésre. A Szovjetunióban tömegeket végeztek ki és küldtek a Gulagra a huliganizmus megfoghatatlan vádjával.

A legnagyobb színházi sikerek részese volt, mégis kölcsönös hűtlenségben élt a színpaddal. Mindent megpróbált, hogy ne függjön ettől a kegyetlen pályától, és mégis a semmibe zuhant, amikor lesodródott róla. Amit ő tudott, csak ő tudta. Sem elődje, sem utóda.

„Egyszerű, tiszta volt, nekem és neki szólt, suhanó röpte volt, kérdezték, válaszolt, meghalt a dal..." Ezzel köszönt be a pesti közönségnek Cseh Tamás 43 évvel az utolsó fellépése és 46 évvel a halála előtt. A dal pedig élt és halt. Halt, ami egyszerű, tiszta volt és válaszolt, élt, ami nem lehetett sem egyszerű, sem tiszta, csak csupa kétség, s nem válaszolt, csak kérdezett. A kor dala volt. A fájdalom, a keserűség, a hiányérzet, a bezártság dala.

"Ilyen új s eredeti mese negyedszázadban egy születik. Mintha a magyar Andersennel találkoztunk volna!" Ezt írta az Újság 1941. december 19-én egy 19 éves lányról, aki tizenkét éves korában publikálta első meséjét és tizennégy évesen első meseregényét.

A tangóharmonika legnagyobb mestere a legnagyobb sztár volt egykoron Magyarországon. Az ő zenéje ömlött legbővebben a rádióból az ország fülibe. Halála előtt hatvan-hetven évvel volt a csúcson. Első és másodvirágzása között eltelt vagy harminc év. Első és utolsó fellépése között pedig több mint hetven.

A pártállam legsikeresebb, leghatásosabb, legnépszerűbb propaganda eszköze a Szabó család volt. Az ország azonosult vele és a maga képére formálta. Az osztályharcos Szabó bácsi helyett a kispolgári Szabó nénit tolta főszerepbe a közkívánat. Fönt megértették, hogy az ország kispolgári módon tud lojális lenni, lent megértették, hogy szabad kispolgári módon lojálisnak lenni.

Folyik a 8. hivatalos Női Labdarúgó Világbajnokság. Szurkolók százezrei utaztak Franciaországba, hogy a beverekedjék magukat a zsúfolt stadionokba. A legnézettebb tévéműsorok közé emelkedtek a női világbajnoki mérkőzések. Innen érdemes visszatekinteni a női foci tiltásának és tagadásának történetére. Alig fél évszázada a legnagyobb magyar labdarúgók egyike, Albert Flórián számára még egyértelmű volt: "a futball nem női sport" (Ország-Világ, 1967, december 20.). 

Nyolcvan évvel ezelőtt, 1939. június 19-én a labdarúgás sorsát kiváltképp a szívén viselő nemzeti és keresztény kormány megmentette a magyar focit az abban uralkodó nemzetidegen és fajidegen kalmárszellemtől. Napra pontosan egy évvel azután, hogy a magyar labdarúgó válogatott világbajnoki döntőt játszott. Hóman Bálint kultuszminiszter javaslatára a belügyminiszter felfüggesztette az MLSZ önkormányzatát, és kormánybiztost nevezett ki Dr. Gidófalvy Pál személyében.

"Lesújtó és megsemmisítő vereséget szenvedett a pünkösdi választásokon az egész baloldal; a liberalizmus és demokrácia napja végképp leáldozott." Így értékelte az éppen nyolcvan évvel ezelőtt, 1939. május 28-29-én megtartott országgyűlési választások eredményét az Új Magyarság, a Gömbös Gyula által életre segített kormánypárti lap, mely a pár hónappal később kitört világháborúban a legerőteljesebben propagálta a náci birodalom melletti feltétlen kitartást.