Negyven évvel ezelőtt közel ezren búcsúztatták az Óbudai temetőben azt a férfit, aki a saját sírjára ezt a feliratot javasolta: élt 1945-től 1948-ig. A közéletben három évtizeddel korábban temették, mint a temetőben. Halála előtt három évig élt, halála óta négy évtizede él benne a magyar közéletben. A temetésével és az emlékkönyvével kezdődött a demokratikus ellenzék története Magyarországon.
"Ő volt a kegyes, az irgalmas, az aranyszívű, a krisztusi jóságot gyakorló, a minden földi hívságtól mentes szent asszony, akinek az a küldetése, hogy tündöklő példája utat mutasson az egész földtekén." (Tükör, 1970. október 6.) Százezrek követelték a szentté avatását korai halála után. Irtózatos fölháborodás tört ki Argentínában, amikor kiderült, hogy egy Madonna nevű feslett nőszemély merészeli eljátszani Evita szerepét.
"Hasznos lenne az is... ha... könyvfesztivált rendeznének, a nagyközönség kiállításokon ismerhetné meg a közelmúlt legsikeresebb külföldi kiadványait. Így azután módjuk nyílna az érdeklődőknek arra, hogy megismerjék az idegen kiadók újdonságait." Ki írta ezt és mikor? Ki vetette föl először, hogy nemzetközi könyvfesztivált rendezzenek Magyarországon? Ezt a büdös életben nem horgászná ki senki a magyar sajtó tengeréből az Arcanum adatbázisa nélkül. Íme:
Április elsejével bővül nemzeti ünnepeink sora. Az erre vonatkozó törvényjavaslatot a mai napon benyújtották az Országgyűlésnek. A miniszterelnökséget vezető miniszter sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy a kormány számos hagyományőrző szervezet és a történelmi egyházak kezdeményezésére visszahelyezi pirosbetűs ünnepeink sorába a történelmi Magyarország hagyományos nemzeti ünnepét, április elsejét.
Az Egyesült Államokban rendezett első nőnap után egy évvel, a vénasszonyok 1910-es nyarán a II. Internacionálé 8. kongresszusán Koppenhágában elhatározták, hogy nemzetközileg követni fogják a példát, és minden évben, lehetőleg egy napon, (nem rögzítették, melyiken) ahány országban csak lehet, tüntetni fognak a nők a jogaikért s az általános és különös kizsákmányolásuk ellen. Ebből a harcos és politikus, polgárjogi demonstrációból lett az a nőnap, amelyet ma ismerünk: a virágkeresedők ünnepe, a kispolgári pszeudolovagiasság turbékolós napja.
A hirdetés - hirdeti korát. Százharminc éve - nyolcvan éve, a mai újszülöttek szépapáinak, dédapáinak korából.... Belenéztünk a lapszámokba, melyek e bloggal együtt, február 25-én ünneplik kerek születésnapjukat, s kiböktünk belőlük egy-két hirdetést, apróbbat és nagyobbacskát, melyek szépen (vagy csúnyán) hirdetik korukat.
A homoszexualitás miatt tört volna ki az első világháború? Vannak, akik tényleg ezt gondolják. És nem azért, mert annyira homofóbok. Hanem azért, mert úgy vélik, ha érvényesült volna II. Vilmos császár legközelebbi és legbefolyásosabb barátjának, Philipp von Eulenburg hercegnek a mérséklő hatása, akkor a német császár talán nem ugrott volna bele olyan meggondolatlanul a háborúba. Ám 1907-ben kitört a nagy botrány, egyik per indult a másik után a császári udvarban sürgölődő magasrangú urak szexuális orientációja miatt, és a meleg arisztokratáknak Eulenburggal az élükön távozniuk kellett a császár környezetéből.
"Színjátszásunk bölénye, Bessenyei Ferenc... szelíd halksággal szólal meg, annyira nem kritikai kívülállással vallja elő magából Kreont, a diktátort. Régi igazság: magyar színpadon Bessenyei beszél a legszebben halkan. Érthető a zagyvaszavúak között. Tisztán zengő a motyogók karéjában. Képviselője annak a szerepnek, amit játszik, nem kritikai kívülállású árulója." Ezt írja Molnár Gál Péter a Mozgó Világ 1990. januári számában a Nemzeti Színház 1989-es Eörsi István-féle magyar Antigonéjáról, mely "szakít a színfalrázó drámai bömböléssel", melyből rosszabb periódusaiban Bessenyei is kivette a részét.
Aki annyi ideje élő, amennyi ideje Ady halott, most száz éves. Nem mai gyerek. Ady sem mai halott. De volt ő kiskorú halott is. Öt- és tízéves. Csodagyerek halott volt. "Mert példátlan nemcsak a magyar, a világirodalomban is, hogy milyen gyorsan jutott el Ady Endre a sírtól a szívekig, hogy milyen gyorsan lett kevesek halottjából mindenkik élőjévé." (Sós Endre, Ujság, 1929. január 26.)
"Ugye babám, csuda jó ez a bigin, / Holnapután erre súrol a picim." 1931-ben, amikor ez a dal először elhangzott Eisemann Mihály Zsákbamacska című operettjében, és 1953-ban, amikor Tímár Péter 6:3 avagy játszd újra Tutti című filmje játszódik, amelyben Cseh Tamás énekli ezt el, még mindenki tudta, hogy mit csinál az a pici. De hányan tudhattuk még 1999-ben, amikor azt a filmet bemutatták? És ma, még húsz évvel később? Mekkora kisebbséget alkothatunk, akik láttuk még anyánkat félmeztéllább szambázni (biginezni) súrolópapuccsal a féllábán a parkettán, ahogy például Kiss Manyi csinálta 1960-ban a Rangon alul című filmben? És milyen törpe kisebbséget alkothatnak ma azok, akik még művelték ezt a keserves sportot?